Dráma, pedagógia, pszichológia [antikvár]

A pedagógusok régóta tudják, s mára az oktatásügy is megértette, hogy az iskola akkor jár a legjobb úton, ha a gyermeki személyiséget állítja tevékenysége középpontjába. A személyiségfejlesztés elsőrendű feladat voltát több tényező is indokolja. A kor a teljesítményorientáltságot preferálja, ami a saját képességeit, tehetségét, egyéniségét tudatosító és megvalósító embertípust feltételezi. Ehhez azonban meglehetősen kevés segítséget tud a társadalom nyújtani. Míg ugyanis a korábbi társadalmi alakzatokban az ember helye és viselkedése egyértelműbb, körülhatároltabb és stabilabb volt a szabályok, normák, vallások révén, addig mára ezek a fogódzók nagyrészt elveszítették jogosultságukat, érvényességüket, ill. átértékelődtek. A mai kor emberének új értékeket kell felismernie, új normákkal kell azonosulnia, új körülményekhez kell alkalmazkodnia. Az egyének oldaláról ez önismereti igényként vetődik fel: egyre több önmagukkal kapcsolatos tudást szeretnének szerezni, önmaguk és fontos kapcsolataik sorsát tudatosan szeretnék alakítani (TELKES, 1989). A társadalmi és egyéni, személyiségfejlesztési és önismereti szükséglet kielégítésére szolgálnak a pszichológusok, pszichiáterek által szervezett és vezetett személyiségfejlesztő tréningek.