Beszédtechnika [antikvár]

BEVEZETÉS BESZÉDTECHNIKA c. könyvem megszerkesztésében az a szempont vezetett, hogy a mai napig kialakult s általam helyesnek tartott technikai gyakorlatok elméleti alapjait tisztázzam, mujd a gyakorlati részben módszeres felépítést adjak a technikai készség fejlesztésére. Azokat a témákat, melyek eléggé közismertek s belőlük részletes irodalom áll rendelkezésünkre, csak lényegük rögzítésében tárgyalom. Aki bármelyik téma iránt bővebben érdeklődik, megtalálja a megfelelő irodalmat a szakmunkák jegyzékében. Részletesebben csak azokkal a területekkel foglalkozom, melyek már közel fekszenek a beszéd technikájához, vagy éppenséggel maga a gyakorlati beszédtechnika. Az idegen neveket és kifejezéseket csak azért közlöm bizonyos helyeken, hogy könnyítést adjak egyes szakmunkák megértéséhez. Szerkezetileg két részből áll a munka: 1. Elméleti rész, 2. Gyakorlati rész. Amint tapasztalni fogjuk, az elméleti résznek nagyon szoros a kapcsolata a gyakorlati résszel. Egyes elméleti fejezetek (pl. légzés, beszédhangok stb.) gyakorlati megoldásokat is tartalmaznak. Egy mindjobban felburjánzó tévhitet kell eloszlatnom. A beszédtechnika nem tűzi s nem is tűzheti ki célul, hogy minden előadóművész egy modorban, egyfajta hangadással, tehát egységesen beszéljen. Nem gondolhatunk arra, hogy a művész vesse le egyéniségét, rendelje mxigát alá a beszédtechnika általá-nositó hatásának. A cél az, hogy saját beszédét egyre tisztábbá, érthetőbbé tegye, hangját ne tegye tönkre rosszul beidegződött