Újabb pokoli történetek [antikvár]

Részlet: Az arc nélküli ember - Volna kedves egy kilót a szebbekből? A hórihorgas zöldséges arca meg se rezzen, de alsó ajka úgy lüktet, mint egy ütőér. Halálosan unja már a vevők különféle igényeit: a paradicsom az paradicsom, mit kell itt válogatni? Nincs szebb meg csúnyább, csak paradicsom. Az enyhén gömbölyded termetű, kedves arcú asszony azonban ennél is tovább megy: - És jó volna hasznos volna, ha néha, mondjuk félóránként, megmosná a kezét. A zöldséges megdermed. Igyekszik csínján bánni az asszony szavaival. Húsz éve dolgozik itt a Bosnyák téren, ez idő alatt volt már dolga mindenféle népekkel. Ezerszer megtapasztalta, hogy a piac nyűgösködő pedánsok, örökké panaszkodó és reklamáló félbolondok gyülekezőhelye. De ez a nő most komolynak tűnik. És olyan határozottan néz, hogy a férfi akaratlanul is felfelé fordítja a tenyerét. Némán bámulja bőrén a kora reggel óta gyarapodó mocskot.