Televízió és keresztyénség [antikvár]

Részlet a könyvből: Előttem fekszik a "Walliser Volksfreund" 1980. ápr. 11-i száma. Benne színes nyomású kép virágokkal díszített házioltárt ábrázol. Maga az oltár lényegében hat kisebb-nagyobb - részben glóriával körülvett - tv-készülékből és két különös kivitelű hangfalból áll. Az egész képnek egyértelműen hangsúlyt adó tv-készülékek alatt ez az Ige olvasható: "Én vagyok az Igazság és az Élet!" Nos, ez a kép nagyon találóan ábrázolja sok keresztény család helyzetét: a "házioltár", vagyis a közös idő, amikor a család Isten életét adó Igéje, a Biblia köré gyűlne össze, helyet adott egy modern házibálványnak". A középpontot szinte minden este a képernyő jelenti, mely köré szülők és gyermekek áhítatosan összegyűlnek, és amely nekik láthatóan "az igazságot és életet" jelenti. - Csoda-e, ha ilyen helyen az, Aki joggal mondhatja önmagáról: "Én vagyok az Igazság és az Élet", egy napon már nem bent lakik a házban, hanem Jel 3,20 szerint az ajtón kívül kopogtat? A "Walliser Volksfreund" 1980. ápr. 4-i száma bemutatja egy televíziós stúdió kapcsolópultjának a képét. A kísérőszöveg így hangzik: "Az új népvezérek most itt ülnek a kapcsolópult mellett? Ma együtt élünk egy olyan hírközlő szervvel, melynek kihatásáról gyakorlatilag semmit sem tudunk. Egy amerikai úgy véli, hog felismerte a veszélyt, és kiadja az utasítást: 'Dobd ki a televíziót!'"