A rádió és a televízió szociológiája [antikvár]

Valamennyi új technika közül, mely többé-kevésbé módosította vagy megváltoztatta az emberek szociális magatartását, talán a hangok és képek éterbe sugárzásának van a legnagyobb szociológiai jelentősége. Amit Georges Davy a rádióra mondott, nyilvánvalóan a televízióra is igaz: felébreszti az egyénben a közösségi érzést és ugyanakkor kifejezésre juttatja előtte a közösségi jegyet is. Ezen a címen, azaz, mint részvételi tényező illeszkedik bele a rádió és a televízió az egyén életébe. Bár sokan úgy vélik, hogy jelentőségük az emberiség történetében nem közelíti meg az atomtalálmányokét, talán mégis alkalmasabbak arra, hogy a szociológiai kutatások új ágát hozzák létre. Nem közös-e azonban ez a különösen és közvetlenül szociális jellegük mindazzal, ami az egyének és csoportok közötti kapcsolatokat megkönnyíti, tökéletesíti és megsokszorozza? Valójában ezt a két nagyarányú részvételi tényezőt az egyénnel való belső társulás, az otthonokba való behatolás, valamint a mindenütt jelenlévő és azonnali hatás különbözteti meg a többitől.