Magyar népi táncok, táncos népszokások [antikvár]

ELŐSZÓ Eredetileg arra gondoltunk, hogy a Népművészeti Intézet egyik korábbi kiadványát (Kaposi Edit: Népi táncainkról. Bp. 1952.) jelentetjük meg újabb kiadásban. Hamarosan rá kellett jönnünk azonban, hogy csak kevés ponton köthetjük magunkat elképzelésünkhöz, és sokban el kell térnünk az első kiadványtól, nemcsak szerkezeti beosztásban, hanem az anyag kezelésmódjában is. Mi tette ezt szükségessé? Az utóbbi öt év alatt tánckutatásunk sokat fejlődött. A néprajzi gyűjtőmunka kiszélesedett és egyben módszeresebbé vált. Ennek eredményeként kibővültek a néprajzi intézmények kéziratos és filmgyűjteményei — a jelzett idő alatt legalább 20—25 000 méter keskenyfilm készült a különböző táncokról —, kisebb-npgyobb táji monográfiák sorozata látott napvilágot, s megjelentek a történeti kutatás első eredményei is. Mindez azt jelenti, hogy anyagunk nemcsak önmagában, hanem problémakörében is kibővült, újabb elvekkel, szempontokkal gyarapodott. Könyvünk nem a szakkutatóknak, hanem általában a szakmabelieknek íródott. Afféle házi segédkönyvnek szántuk, amelyben az érdeklődő táncpedagógusok és táncosok minden történeti és néprajzi vonatkozású kérdésre választ, összefoglalást kaphatnak. Bízunk abban, hogy emellett a kívülállók is meglelik benne az érdeklődésüknek megfelelő részeket, és, hogy a szűkebb értelemben vett ,,céhbeliek" is találnak egy-két novumot. A várható olvasóközönség összetettsége folytán a szerkesztésben és az anyag kezelésében különböző szempontokat kellett egyeztetnünk. A tudományos követelményekben előírt hűségnek a forrásutalásokban, a jegyzetanyagban kívánunk eleget tenni. Az olvasmányosság igényének megfelelően azonban — a szokásos gyakorlattól eltérően — a jegyzeteket a nagyobb fejezetek végén