Képes magyar néprajz [antikvár]

Városi gyereknek születtem, de a természetet már kicsi koromtól kezdve szerettem. Alig vártam, hogy elkezdődjön a nyári szünet. Nem csak azért, mert ekkor nem kell tanulni, hanem azért, mert tudtam, hogy a nagyszüleimmel vidékre utazunk. Élt ott egy kis öreg bácsika, akit úgy hívtak, hogy a Bódékocsis. Soha nem tudtam megfejteni, miért ez a neve, de a faluban mindenki csak így szólította (talán a csőszkunyhója miatt, ami igencsak bódésan nézett ki.) Ahogy felkelt a nap, kiültem a kert elé, és lestem, mikor jön felénk. Az öreg sok történetet ismert, és sokat danolt.