Schaár Erzsébet [antikvár]

Az ókor monumentális emlékműveitől Schaár Erzsébet éppúgy tanult, mint a későbbi idők építészeti formáitól. E szintézis közepén - a kompozícióknak is rendszerint a középpontjában - az ember áll: minden korok embere és egyiké sem: általánosított és leegyszerűsített testként. Az ilyen szintézis nem csak a magyar szobrászatban ritka (eddig nem is tudunk hasonlóról!), hanem ritka és merész vállalkozás az egyetemes művészetben is. És ezzel mindjárt választ adhatunk arra a kérdésre is, amely valószínűleg elsőként merül fel a legutóbb a nézőben: ilyen a legmodernebb szobrászat, a legmerészebb? A merészségre igent mondhatunk, a szintézis igényéével készült munkák azonban soha nem lehetnek a legújabb kísérletek termékei, annál mindig türelmesebb módon, összefoglalóbb igénnyel készülnek.