Műalkotások elemzése [antikvár]

A szerzőnek - saját tapasztalataira és számos nagy művész, tudós vagy pedagógus meggyőződésére támaszkodva - az a véleménye, hogy a művészet különös tulajdonságai miatt "nem megtanítható". Rengeteg ismeret és készség átadható és elsajátítható ugyan a művészettel kapcsolatban, elméletben és gyakorlatban egyaránt - csupa olyasmi, "amit minden művelt embernek illik tudnia" -, de éppen a legfontosabbhoz, ahhoz a bizonyos "kimondhatatlanhoz", amelynek megragadására minden művész és minden műértő törekszik, kizárólag személyes utak vezetnek. Ahány ember, annyiféle. Emiatt mondhatjuk: könyvünk ugyan sok olyan ismeretet tartalmaz, amit meg lehet tanulni és számon is lehet kérni, mégsem ez a lényeg. És megfordítva: az a célunk, hogy mindenkit a lényeg megismerése felé segítsünk, noha a végeredményt nem mindig tartjuk számonkérhetőnek. Minden művészeti jelenség, minden műalkotás sokkal teljesebb annál, semhogy bármilyen pontos vagy részletező definícióval sajátos gazdagságát ki tudnánk meríteni. (Más a helyzet a tudomány számos területén, ahol csak pontos meghatározásokkal és adatokkal boldogulhatunk.) De nemcsak a műalkotásokkal vagyunk így, hanem - vizuális művészetről lévén szó - mindennel, ami látható. Ki tudná pontosan elmondani, milyen a "lila"? Pedig ezt a színt tapasztalatból mindenki pontosan ismeri. Ennél az érzésnél számtalanszor bonyolultabb, mélyebb és gazdagabb lehet az az érzés-, gondolat-, sőt magatartásrendszer, amelyet belőlünk egy-egy műalkotás kiválthat, és mi mégis szavakkal kényszerülünk róla számot adni. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az élmény fontosabb, mint amit róla mondunk.