Mi szép, ha nem ez? [antikvár]

Ajánlás a MI SZÉP, HA NEM EZ? című vers- és prózaíró pályázat gyűjteményéhez 2020 A kiírás arra irányította a figyelmet, hogy bármilyen sűrű, problémás az életünk, mindig van, és észre lehet venni a körülöttünk lévő szépet, a harmóniát, esetleg a humort, ahogy a gondolat szülőatyja, Kurt Voimegut is tette. Annak ellenére szép a világ, hogy az élet rendszeresen ránk veti magát, visszahúz, „majd teljes tömegével keresztbe fekszik előttünk az úton". Mi minden lehet szép? A természet évszakonként változó képei, a hozzá kapcsolódó személyes érzelmek, de a történelmi ismeret és az irodalmi emlékezet is Az egyik írásban szemet gyönyörködtető a festményszerű világ, a másikban a táj fenséges katedrálisa tele van férmyel, színekkel, hangokkal. Ismét másik azt hangsúlyozza, hogy a zene ereje, hatása felülmúlhatatlan, kivétel nélkül mindenkinek megrezegteti a lelkét. Szépek és felejthetetlenek a gyerekkor maradandó emlékei: az anyával kapcsolatos tevékenységek. Más művekből mély bölcsesség, élettapasztalat árad. Szép és tisztelni való önmagunk határainak ismerete, félelmünk legyőzése, uralkodni önmagunkon. Boldogsággal tölti el a hegymászót, hogy hihetetlen teljesítményre képes. Valóban ilyenek vagyunk, nem is hinnénk, míg ki nem próbáljuk magunkat. Szép a művek érzelmi mélysége, például annak a döbbenetnek a felismerése, hogy ha mi már nem leszünk, nem lesznek az emlékeinkben azok sem, akiket szerettünk, ahogy mi is eltűnünk mások emlékezetéből Eléggé szívfájdító. Van, aki soha nem írt még eimyire szépen megkomponált szerkezetű költeményt. Figyelemre méltó a zeneiség, a költői eszközök gazdagsága. Más esetben pedig nem csoda, ha egy festőművész a festői táj szépségét emeli ki, a fények, a színek, a mozgás összhangját. Harmóniát, belső nyugalmat árasztanak az ő költői képei. Van, aki az öregedés pszichológiájába vezet be, reményt adva, hogy újra lehet élni a szép és gazdag életet.