Kelta művészet [antikvár]

Széles körben elfogadott értelemben „kelta művészetről" egyaránt beszélhetünk a legtöbbször „kelta" névvel illetett vaskori népek i. e. V. és i. sz. L század közötti európai művészetével, illetve az V. és a XII. század közötti Anglia és Írország területén, az angolszász területeken kívül fellelt művészeti tárgyakkal kapcsolatban. Ez a könyv az említett mindkét értelemben vett művészettörténeti hagyományt áttekinti, s azt is vizsgálja, milyen kapcsolat áll fenn — ha fennáll -a kettő között. A korai keresztény kelta művészet ornamentikájának a XIX. és a XX. század idején kibontakozó reneszánszával ugyancsak foglalkozik a könyv. A kelta művészet abban különbözik a klasszikus művészettől, és következésképp az egész reneszánsz utáni nyugati művészettől, hogy sem a természet utánzása, sem valamiféle szépségideál nem vezérli. A kelta művész szinte sosem használt egyenes vonalakat, s csak nagyon ritkán hajlott a szimmetriára. Ez a művészet elsődlegesen ornamentálisnak tűnik, de bonyolult mintáiban gyakran fellelhetők olyan szimbolikus ábrák, amelyek — ha megértjük őket — igen összetettek. Bár a kelta művész tisztában volt a „fehér foltok", vagyis az üres helyek és a mintázatokkal kitöltendő területek kiválasztásának fontosságával, általánosságban elmondható, hogy a kelta művészetre jellemző a horror vacui, és nagy élvezetét leli a felület mintákkal való kitöltésében. Néhány szobor alapján sejthető ugyan, hogy a kelta művész olykor nagyobb műtárgyak készítésében is képes volt kamatoztatni tudását, leginkább azonban akkor volt elemében, amikor a fémtárgyak és kódexek díszítése közben a korlátozott felület miniatűr ábrázolások aprólékos kidolgozására kínált lehetőséget. Különösen szeretnénk megköszönni Jeffrey May értő olvasását és a kézirat javítása érdekében tett sok értékes megjegyzését. L.L. J.L.