India művészete I. (töredék) [antikvár]

India művészete India művészetének történeti feltárása és feldolgozása csak a múlt század elején kezdődött meg. Ez ideig még alig foglalkoztak vele európai tudósok és kutatók. De még a XIX. század közepe táján is a tanulmányozók figyelmejóformán csak azokra az indiai művészeti alkotásokra irányult, amelyekben nyugati eredetű, hellenisztikus vonásokat lehetett felismerni. Ezeket túlértékelték, míg az eredeti, sajátosan indiai művészet műveit érthetetlen és értelmetlen képzeletszüleménynek bélyegezték, amelyeknek legfeljebb csak néprajzi jelentőséget lehet tulajdonítani. J. Ruskin (1819-1900), a múlt század második felében működő, a maga korában nagyhatású angol esztéta, torz monstruozitásoknak tartotta az indiai művészet alkotásait. A század utolsó harmadában már akadtak kutatók, akik fokozatosan tudatára ébredtek az indiai művészet értékének. Egyre élénkebb érdeklődéssel fordultak India felé, és komoly munkák sora kezdett foglalkozni a tárggyal. Időközben a brit-indiai kormány is felismerte a műemlékek fontosságát. Megszervezte az Indiai Régészeti Felügyelőség (Archeological Survey) intézményét, amely különösen 1870 óta, amikor Sir A. Cunningham (1814-1893, angol régész, mérnök, tábornok) mint az indiai régészet főfelügyelője, az indiai archeológiai osztály élére került. Széles körű és igen eredményes tevékenységet fejtett ki India műértékeinek megóvása és tudományos feldolgozása terén. Ez a törekvés nagy lendületet kapott a jelen század legelején, amikor E. B. Havell angol művészettörténész rá- mutatott, hogy India művészetének értékelésében nem helyes a szokványos nyugati művészettörténeti szempontokat alkalmazni, hanem India kultúrájában, múltjában kell keresni az értelmét és gyökereit. Azóta egész könyvtárra dagadt fel az indiai művészettörténet egészével és részletkérdéseivel foglalkozó tudományos művek sora. De szinte minden évtized „új divatot" hozott magával a szemlélet szempontjaiban; hol a fan-tasztikusat, a meseszerűt emelték ki a szerzők, hol merőben irodalmi vagy mitológiai alapon értelmezték India művészetét, majd a kronológiai kutatást tekintették mindennél fonto-sabbnak, vagy - újabban — a mesterségbeli problémákat állították előtérbe, sőt már elszórtan gazdasági-társadalmi szempontok is érvényesülnek. Nálunk a múltban Indiával s így művészetével is kevesen foglalkoztak. India művészetét is tárgyaló komoly munka volt Felvinczi Takáts Zoltán „A Kelet művészete" c. könyve. Takáts Zoltán (1880-1964) mint az egyetemes művészettörténet professzora és Kelet művészetének alapos felkészültségű ismerője három évtizeden át igazgatta a Budapesti Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Művészeti Múzeumot, és tudományos megalapozója volt a gyűjteménynek. Művében az egész Kelet művészetét írta meg, egy nagyobb munka (Barát-Éber—Takáts : A művészet története* keretében. De a korlátozott terjedelem és a tárgy nagysága nem állt egy- * Bővített és javított kiadás. Dante, Budapest, 1934.