Bokros Birman Dezső Kossuth-díjas szobrászművész gyűjteményes kiállítása [antikvár]

Don Quijote tarkójára tolt kalappal odaáll a kiállítóhelyiség közepére és maga köré gyűjti társait: ki arasznyi nagyságú csak, ki nagyobb. Üres kabátujját lobogtatva, határozott lépéssel vág neki a világnak a Rokkant katona, fejét fölfúrja a levegőbe a Napbanéző. Itt-ott ketten húzódnak össze: térdelő anya vonja magához gyermekét, vagy testvérek állnak egymás mellé. Érzéseikről, fájdalmukról, némán is sokat mondó fejek ülnek fel a posztamensekre: messzire tekint a fiatal Bokros kalappal a fején, szigorúan, határozott, tükörsíma felületekkel határolódva el a tértől (idáig tartok én, egy milliméterrel sem tovább, éles határaimon túl a mindenség), mintha egyiptomi szobrász mintázta volna évezredekkel ezelőtt. Kíváncsian tekint ki szemüvege mögül egy-egy idősebb férfi bronzba öntött feje, az érc máig is őrzi a szürke sárba életet nyomkodó ujjak nyomát. Bokros Birman Dezső szobrai gyűltek össze ismét kiállításon. A budapesti tárlatlátogató közönség jól ismeri őket. Hányadik kiállítása ez Bokros mesternek?