Az én Kalotaszegem [antikvár]

"A 2004-es kiadású ERDÉLY - KALOTASZEG KÉPES KRÓNIKA 96. oldalán, a felső képen egy drótkerítéshez támasztva néhány régi sírkő, s egy emléktábla a fűben: „EV. REF. NÉPISKOLA ....ÉPÍTTETTE CSŰRÖS JÓZSEF, LELKÉSZ.. , Ő volt a nagyapám. Utrechtben tanult és igen tudós pap volt, németül, hollandul levelezett élete végéig. S feltehetően teológiai tanári katedra várt volna rá Kolozsvárott, ha nem jön a nagycsalád, (öt lány és egy fiú) - s a gyengécske professzori fizetés helyett az akkoron igen gazdag és nagy falunak számító Váralmás parókiáját választotta. Évtizedekig volt Kalotaszeg eme részének, az Almás völgye térségének református esperese,- levelezett, írt, olvasott, s vagy az irodájába, vagy a Ropó-hegy fenyői alá menekült a számára talán túl eleven családi élet zajai elől. A háztartást Nagyanyám vezette, habitusa és kinézete is igazi „nagyasszony" (ilyenek már ritkán születnek manapság). Abból a Varjú nemzetségből származott, amelyről Kós Károly híres könyvét írta. Az író - építész - grafikus - polihisztor, Kalotaszeg NAGY EMBERE sűrűn járt a házhoz akkortájt; mokány hegyi lovon poroszkált be Bánffyhunyadról, s nem tudni, hogy a hivatalos ügyek (az egyház gondnoka volt ez időben), vagy a híres-szép Csűrös lányok vonzották-e az almási parókiára. Kalotaszeggel szemben máig nagy (és többnyire jóvátehetetlen) adósságaim vannak. Meglehetősen fáradtan testben és lélekben kimerülten érkeztem mindig oda. Azon túl, hogy rokonaim szeretete és otthonuk kedves, szép élete is folyamatosan házuknál marasztott, talán e fáradtság és lustaság gátolt meg abban, hogy „tervezetten" végigjárjam az egész vidéket, annak minden érdekes faluját, - s persze „didaktikusabban", szinte felmérésszerűen rajzoljam le templomaikat, legszebb portáikat. Olyan szerkezeteket, olyan formákat és hangulatokat örökíthettem volna meg e túrákon, amelyek mára már el is vesztek." Részlet az előszóból