Művészetre nevelés a családban [antikvár]

Nagyon szép és nagyon fontos könyvet adunk itt a szülők kezébe. Olyat, hogy még azok is élvezettel olvashatják, akiknek gyerekei rég felnőttek, vagy akiknek sohasem volt gyerekük. Igen, de valóban fontosat-e? - kérdezhetik az érdekelt szülők. Rohan a mai élet, közeli és távoli veszélyek leselkednek ránk, kapkodva élünk, nem tudjuk, mi vár gyerekeinkre - éppen a művészet, a műélvezet csíráit kell bennük élesztgetni? Ez volna olyan fontos? Igen, ez. Mert aki végigolvasta a könyvet, átérezheti, hogy nemcsak erről van szó. Aki szereti a szépet, az életet szereti. Aki gyerekkorában megtanult látni - ebben jelöli meg a könyv egyik szerzője a képzőművészeti nevelés célját -, az sok-sok év múlva, ha rosszkedvűen vagy bánattól sújtottan jár az úton, meglátja a zöld fűben a sárga kankalin ragyogását vagy a fecske röptének eleganciáját, és máris szebbnek látja a világot. Amikor sokan elhagyták ezt az országot, hallottam valakitől: hogy lehet elszakadni onnan, ahol a Vén cigányt írták? Orpheusz - ezt is idézi a könyv - lantja pengetésével megszelídítette a vadállatokat. Vajon hány "vadállat" megszelídítésére van szükség a mai világban is - emberségünkkel, jó szándékunkkal, amit nem utolsósorban a szép szeretete nevelt belénk?