Bővebb ismertető
Bevezetés: a nagyszentmiklósi kincs - egy régész szemével
2. kép. A nagyszentmiklósi kincs bikaszarvas, oroszlánfejű csészéjét nnin-tázó, Boráros Jánosnak emléket állító szobora budapesti Boráros téren
A nagyszentmiklósi kincs néven ismert arany-edény-együttest 1799-ben, a bánáti Nagyszentmiklós község - ma Sánnicoiau Mare, Románia -iiatárában, árokásás közben találta egy Neza Vuin nevű földműves a fiaival. A ma a kincset alkotó huszonhárom edény némi kitérővel - a megtaláló, ijgyeskedő kereskedők és egy aranyműves kezén át a helyi uradalmi ellenőr és Boráros János, Pest akkori városbírája közbenjárásával - végiji Bécsbe keríjlt. A kincset az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása után a császári és királyi Régiségtár gyűjteményével együtt a bécsi Kunsthistorisches Museum örökölte, ahol ma is megtekinthető.^
A bécsi kincstárban leírták és leltárba vették az edényeket, és kisvártatva német nyelvű feldolgozásuk is megszületett. Ám majdnem egy évszázadnak kellett eltelnie, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum „őre" - igy hívták ekkor a múzeumi gyűjteményekért felelős szakembert Hampel József alapos és tudományos igényű feldolgozást készítsen a leletegyíjttesről, és azt a magyar közönséggel is megismertesse. Hampel nevéhez kötődik a kincs edényeinek a nemzetközi kutatásban mai napig használt számozása is.
A kincsről máig napvilágot látott elméletek sorra vétele önmagában is érdekes feladat lenne, erre azonban jelen keretek között nincs lehetőségünk. Szerencsére a kincs legújabb szakirodalma éppen a historiográfiai kérdéseket tárgyalja viszonylag bőven. Eközben az edények kora középkori történetéről, használatáról, a korabeli előkelők világában betöltött szerepéről.