A Magyar Szent Korona [antikvár]

Kevés olyan emlékünk maradt a múltból, amely Árpád-házi királyokhoz köthető. Palotáik csekély maradványai vészelték át a századokat, és ritka véletlen, ha sírjuk érintetlen maradt. Aba Sámuelnek és Salamonnak a temetéshelye is bizonytalan, bár éppen az utóbbi királyunk az, akinek legalább a sírköve megmaradt (felirata ma a pulai múzeumban, az Isztrián olvasható: Hic requiescit illustrissimus Salomon rex Parmordorum). Alig maradt olyan emlék, amelyik személy szerint egy-egy királyunkhoz lenne kapcsolható. Az Árpád-ház drágaságaiból, kincstárából - a koronázási jelvények kivételével, amelyeket különleges helyzetük miatt elkülönítve őriztek - itthon semmi nem maradt meg. A koronázási jelvények már ezért is megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. A Szent Korona, vele a jogar, az országalma és a palást nemzeti ereklyék: történelmünk régi századainak fennmaradt tanúi. Méltán jelképezik az ezeréves magyar államiságot. A számtalan kalandot, veszélyt, romlást megélt, de a pusztulást mégis elkerülő Szent Korona mintegy az ország sorsát jelképezi akkor is, ha eredete és készítése körül bizonytalanság van. Az 1000. év végén, amikor Európa keresztény országai a Megváltó születésének első millenniuma ünneplésére készültek, a Kárpát-medence népeinek előkelői a jövőre figyeltek. Várták a keresztény világ legmagasabb egyházi és világi vezetőjének jóváhagyását, hogy Géza fiát, Vajkot, aki a keresztségben már a Sztephanosz, 'Megkoronázott' nevet kapta, királlyá koronázhassák. Nem maradt feljegyzés arról, hogy mikor került sor erre az ünnepségre. A szűkösen ránk maradt források csak a tényről, a koronázás megtörténtéről tudósítanak. Arról, hogy mikor, hol és hogyan történt az avatás, nem tudunk semmit. Korabeli írásban sem idejét, sem helyét nem jegyezték fel, nem is szólva magának az ünnepélyes szertartásnak a lefolyásáról. A későbbi koronázási időpontok ismeretében vélhető, hogy a szertartásra nagyobb egyházi ünnepen, de legalább vasárnap került sor; az 1000. év karácsonya és 1001 augusztusa között feltételezik a kutatók. A szertartás helyszíne a Szent István vértanú tiszteletére épült templom lehetett Esztergomban. Az első koronázás a késő Árpád-kori hagyomány szerint a királyi székhelyen, Esztergomban történt. Ekkor a Várhegy északi részén Szent István vértanú tiszteletére szentelt templom állt: a török korban elpusztult épület aligha volt tágasabb egy középkori falusi templomnál. Be-