Bővebb ismertető
Levél Munkácsról
1880. május 25-én Pulszky Ferenc, a dualizmus kulturális életének egyik legmeghatározóbb alakja és a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója elnöki minőségében egy különös jelentést olvasott fel az Országos Régészeti és Embertani Társulat ülésén.^ A jelentést a társulat számára Lehoczky Tivadar a Bereg vármegyei régészet fáradhatatlan kutatója, munkácsi köz- és váltóügyvéd, a Schönborn grófok uradalmának ügyésze küldte. A kárpátaljai új neolit és bronzkori felfedezések, lelőhelyek és műtárgyak lényegre törő leírását követően Lehoczky levele a legérdekfeszítőbb részt, mely egy páratlan bronzkori fegyverleletről számolt be, a jelentés legvégére tartogatta. A bronzdepót az akkori Podhering(Örhegyalja) határában a Schönborn grófok munkács-szentmiklósi uradalmához tartozó Cziholni-dülőn elterülő szántóföldön találták meg, 1880. április 7-én. Ez a vidék az Osztrák-Magyar Monarchia kataszteri térképei alapján a Munkácstól (Mu-kacsevo, Ukrajna) északkeleti irányban elterülő dűlő, ma a Latorca folyó által körbeölelt Kölcsény(Kolcsino) településhez tartozik. A leletegyüttes a nemzetközi régészeti szakirodalomban mégis „podheringi/pidgorjani l-es kincsként" vált ismeretté, mely hagyományt ebben a könyvben sem szeretnénk megtörni, ezért a továbbiakban is így fogunk rá hivatkozni.^ Ez a terület a napjai nagy részét Bécsben, a Renngasse 4. szám alatt töltő Schőnborn-Buchheim Ervin gróf birtoka volt. Lehoczky leírása alapján a lelőhely az akkori Galíciatartományfelé vezető országúttól 29-36 méterre feküdt; mára ez a terület már jórészt beépült. A felfedezés napján a gróf