Szemérmetlenül jól [antikvár]

tanulok, próbálom a világot, minden vadonatúj Ihi cn uem magümcrc, ki crctccm? Ha csali nui^tímcrr, /ci vagyok én? Es mikor, ha nem most?" (Hiilcl) ámerika Egyszer régen vok egy tíznapos megliívásom ámcrikába. Nem nagyon akartam menni, úgy gondoltam, képtelenség, háromgyerekes anyukaként, otthon nélkülözhetetlen vagyok, megáll nélkülem az élet, különben is, aránytalanul sokba kerül, még a repülőjegy is, nem is érdekel Amerika, mennek inkább Firenzébe, ha egyáltalán Apámnak egy ír prof. meg a felesége volt a vendége, nálunk töltöttek pár napot a Balatonon. Nekik öt gverekük volt. Végtelenül helyes, szimpatikus emberek, sokat beszélgettünk, és megkérdeztem a feleséget erről a dologról, hogy mi legven? Menjek-e Amerikába? És nagyon határozottan, energikusan rábeszélt. Hogv ez kivételes dolog, mindenképp hatalmas élmény lesz, különös tapasztalások, rengeteg tanulság. Hogy nem szabad kihagyni ilyen kínálkozó alkalmakat, nagy lehetőségeket. Mert a kihagyott dolgok örökre elvesznek, nincs „majd legközelebb" , nem pótolható, elmúlik. Teljesen avítt