Fényképművészet [antikvár]

E könyv szubjektív kalandozásra hív a fényképek világába. Egy gyakorló fényképész fűz megjegyzéseket olyan fényképekhez, amelyek egyszer megragadták a tekintetét és el raktározódtak az agyában egy pár évre. Figyeli az őt körülvevő képeket - óriási mennyiség van belőlük -, látja régi és új kollégáinak felvételeit, fotográfiákat talál antikváriumokban és újságokban. Ezek között a képek között válogat a szerző. Olyanokat választottam ki a fényképfolyamból, amelyeknek meg tudtam írni a történetét, mintha én lettem volna az egyik szereplő: a modell, a tanítvány, a segéd, vagy éppen maga a mester. Megpróbáltam kitalálni, vagy sokszor csak találgatni, miért, milyen körülmények között született meg az a fény kép. Egy kicsit vissza is mentem az időben, ha nem is a fényképezés kezdetéig, de legalább a műit évszázad utolsó harmadába, hogy aztán eljussunk egészen a jelenbe, azaz a ma dolgozó fotósok, fényképészek, fotóművészek, riporterek képeihez. Néhány évvel ezelőtt egy fotókiállítás adta az ötletet, hogy fényképekről írjak. Zsigmond Gábor és Krasznai János rendezte e szokatlan tárlatot a budapesti kis földalatti Hősök terei állomásán. A kiállításban nem csak a helyszín volt a meglepő, hanem az is, hogy az ott kiállított képekhez szövegek is csatlakoztak, többek közt az enyémek is, amelyeket az ő felkérésükre írtam. Benne is hagytam ebben a válogatásban Zsigmond Gábor egyik ott kiállított felvételét, meg az akkor hozzáírott első szöveget, amolyan emlékképpen.