"Feledheted-e ezeket az arcokat?" [antikvár]

Már a főiskolán feltűnt Sára Sándor különleges adottsága a képi látásmódhoz, gondolatok és érzések képi formában való kifejezéséhez. Fény- és árnyékhatásokkal úgy bánik, mint festő a színekkel: ettől festőiek a leghétköznapibb jelenetek is. Ez nemcsak a képalkotó művészt jellemzi, hanem az olyan embert, aki igyekszik beleélni magát a másik ember létébe, átérzi annak gondjait, örömét, bánatát. Ezért olyan megkapóan élethűek szociofotói. Mondhatnám, hogy ez az emberi együttérzés jellemző tájfotóira is, amelyeken szinte belülről nézve ábrázolja a természetet, az elmúlást, de az újraéledést is:. Minden képén átfénylik az ember és a természet szeretete. Sára fotóinak érzelmi, gondolati telítettségét alátámasztja, kiemeli vagy tompítja a kompozíció is. Mindig az alkalomhoz illő, szándékának megfelelő szögből nézve jeleníti meg az embereket, környezetüket. A fotó és á filmalkotó kettős művészi hangja ott szólal meg közös nyelven, ahol egy-egy kép szinte mozgást sugalló pillanatot örökít meg. Gyönyörű állóképei - fotói mellett igazi lételeme a mozgás megragadása. Ott tudja igazán kifejezni az életet, a ritmust, az atmoszférát. Filmjei képi világa, balladisztikus hangulatai is igazolja azt a következetes látásmódot, ami csakis Sára Sándorra jellemző.