14 testvér [antikvár]

2004. augusztus 15-én tarka ruhás embersereg töltötte meg a tallinni operaház padsorait: ünnepélyes külsőségek közepette, a finn, az észt és a magyar államelnök jelenlétében megkezdte munkáját a IV. Finnugor Világkongresszus, a finnugor nyelveken beszélő népek nemzetközi szervezetének küldöttgyűlése. A szónokok örömüket fejezték ki, hogy újra együtt van a család, összejöttek a rokonok. S valóban, sokan úgy borultak egymás nyakába, mint ahogy távolba szakadt testvérek szoktak, ha ismét találkoznak. A háromnapos kongresszuson a beszédekben, felszólalásokban is gyakran ismétlődtek a rokonok, testvérek kifejezések. Miféle rokonok azok, akik nem is hasonlítanak egymásra? Miféle testvérek, akiknek tolmácsra van szükségük? - kérdezhette volna a helyszínre véletlenül betévedő kívülálló. Igaza lett volna, mert széles arcú, nagydarab észtek, apró termetű, mongolos szemű obi-ugorok, vörös hajú udmurtok, öltönyös hivatalnokok, miniszoknyás diáklányok, sokféle nemzetiségükről sokféle népviselettel valló nők és férfiak voltak együtt - és jobb híján oroszul, angolul beszéltek, ha érteni akarták egymást. Testvérek, de másképpen A talány kulcsa a tudománytörténetben rejlik. A18-19. század fordulóján, amikor a tudósok még egyszerre kutatták az élő és élettelen természet, a történelem meg a filozófia rejtelmeit, úgy vélték, hogy a nyelvek életében is hasonló folyamatok zajlanak le, mint a természetben. A nyelvek hasonlóságaiból arra következtettek, hogy azok is úgy születnek, sokasodnak és szaporodnak, mint az állat- és növényvilág egyedei és fajai. Ekkor kezdtek az egymással sok hasonlóságot mutató nyelvekkel kapcsolatban olyan, az élővilágból átvett kifejezéseket használni, mint rokonság, család, ősnyelv és leánynyelvek - tudván tudva, hogy ezek csak hasonlatok, metaforák, de mégis ezekkel írhatók le a legszemléletesebben a nyelvek közti viszonyok. Ahogyan szemléletes volt az az ágrajz is, amelyet August Schleicher közölt 1853-ban, amikor az indoeurópai nyelvek közti viszonyokat bemutatta. Ehhez hasonló ágrajzzal lehet találkozni Charles Darwinnak a fajok eredetéről szóló könyvében, amely 1859-ben jelent meg. Tehát a nyelvek leszármazásának elmélete adta a mintát Darwin evolúciós elméletéhez, és nem fordítva, ahogy egyesek tudni vélik. Távoli rokonok A fentiekből az következik, hogy nem biológiai értelemben, hanem átvitt értelemben tartjuk rokon nyelveknek a finn, az észt és még tízegynéhány másik nyelvet Eurázsia-szerte. S átvitt értelemben is csak a nyelveknek a rokonságáról van szó, nem a népekéről. Ezeket az egymástól ezer kilométerekre lakó és kulturálisan is nagyon különböző népeket egyetlen dolog köti össze, a nyelvrokonság.