Zukor Adolf [antikvár]

Szerkesztői előszó a magyar kiadáshoz Hollywood és az egyetemes filmtörténet magyar származású, hazánkban eddig méltatlanul keveset tárgyalt alkotójának életrajzát tartja kezében az Olvasó. A szerző, Adolph Zukor, vagyis Zukor Adolf, ricsei árvafiú, New York-i szőrmeárus, Oscar-díjas hollywoodi filmmogul, a világhírű Paramount Pictures filmstúdió alapítója, aki 1953-ban írta meg a most magyarul is kiadásra kerülő,/cözönségso/iasem téved (The Public is Never Wrongj címet viselő visszaemlékezését. A kötetben őszintén vall kalandos életútjáról, magyarországi gyermekkoráról, az amerikai mozgóképipar születéséről, valamint a hollywoodi film világának emberi és műhelytitkairól. A könyv eredetileg Zukor nyolcvanadik születésnapja alkalmából jelent meg, de Hollywood és a Paramount stúdió később a filmipar „nagyapjának" századik születésnapját is megünnepelte, a hollywoodi alapító atyának kijáró, ragyogó külsőségek között. Zukor Adolf 1976-ban, 103 éves korában hunyt el Los Angeles-i otthonában. A Magyar Nemzetben megjelent nekrológban Nemeskürty István, filmtörténész, legendás forgatókönyvíró, a következőképp méltatta őt: „Valahányszor a filmtörténet írói nevét leírják, mindig tudni fogják, hogy egy magát magyarnak valló üzletemberről van szó, aki nem kisebbet tett élete során, mint megteremtette a korszerű filmipart." Zukor neve vitathatatlanul együtt említendő a legismertebb magyarokéval. Ami Liszt Ferenc a zenében. Puskás Ferenc a labdarúgásban, az Zukor Adolf az egyetemes filmtörténetben. Magyar földön született 1873-ban, negyven dollárt varrt a mellénye belső zsebébe, így hagyta el Európát, s alulról felküzdve magát, kulcsfontosságú szerepet vállalt Hollywood és a stúdiórendszer megteremtésében. Élete végéig büszke volt magyar gyökereire, nem egyszer anyagilag is támogatta szülőfaluját, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Ricse közösségét. Nemzetközi elismertsége ellenére szülőföldjén, Magyarországon, szellemi hagyatékának ápolása, tudományos feldolgozása még gyerekcipőben jár. Olvasmányos, rendkívül szórakoztató szakmai önéletírása most érhető el először magyarul, így ez a hazai kiadás több mint fél évszázados hiányt pótol. Nem tanulság nélkül való, hogy Egri Lajos A drámaírás művészete című legendás szakkönyvéhez hasonlóan Zukor életrajzánál is sok-sok évtizedet kellett várni arra, hogy hazatérjen. Az Olvasónak érdemes szem előtt tartani, hogy A l<özönség sohasem téved a memoár műfaji sajátosságait ismerve szubjektív alkotás, így nem kezelhető tudományos munkaként, vagy független szerző tollából született filmtörténeti írásként. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő Zukor, saját bevallása szerint is csak nagyon nehezen vette rá magát az emlékirat megírására, s óhatatlanul is úgy mutatja be saját szerepét, A KÖZÖNSÉG SOHASEM TÉVED