Toxikoma [antikvár]

Részlet a műből: Ami történt, megtörtént. Mi volt ez? Szimpla genetika. Hajlam talán. De azt tudom, hogy nem bántam meg. Őszintén. Végigcsináltam és túléltem, ez a legfontosabb. Benyitottam azokon az ajtókon, amelyek mögött nem tudtam, hogy mi van. És nem féltem. És ezek mögött az ajtók mögött újabb ajtók voltak. És újabbak, és megint újabbak. A legutolsó ajtóig, amit kinyitottam, és nem volt már tovább. Minden ajtó mögött egy kérdőjel volt, de az utolsó után már nem volt semmi. Csak egy gyerek, telecuc-cozva. És egy táblára rajzolt felkiáltójelet tartott a kezében. Sokáig voltam odaát. Az ajtókon csak befelé volt kilincs, az utolsót leszámítva. Azon az ajtón belülről is volt egy. És visszajöttem. Sok év után. És mások is visszajöttek, az én barátaim - az én toxikomáim. Van, aki ottmarad, és soha többé nem jön vissza. Ottreked. Vagy nem látja a kilincset, az ő kilincsét. Már nem is fog visszajönni. Nem éli túl. És vannak, akik túl régen maradtak ott, vagy továbbléptek olyan helyre, ahonnan nincsen visszaút. Overdose: ez a névtábla áll 7