No de Alizka! [antikvár]

ElőszóAzok a hatvanas évekKönyvemben emléket szeretnék állítani azoknak a barátoknak és kollégáknak, akikkel harminc éven át megoszthattam filmgyári munkám örömeit. Akikkel olyan évtizedekben dolgoztunk együtt, amikor a film fontos volt. Amikor az emberek moziba jártak, s várták az új magyar filmbemutatókat. Megnézték őket, s beszéltek róluk.Fesztiválokon vettünk részt, ott is ünnepelték filmjeinket. S a filmek készítői megszállott, a kultúra iránt elkötelezett emberek voltak, akik néha belehaltak sikertelenségükbe. A szakma gyászolta őket, ám a helyükre újak léptek.Színészek, rendezők, operatőrök és filmes szakemberek szerepelnek a könyvemben, akik az idő múltával legendákká váltak. A színész nem ember, hanem színész" - mondták viccesen a szakmában. Én szerettem őket, s boldog voltam, ha fotózhattam a pillanataikat. Akár filmben, akár civilben".Budapest, 2011Inkey Alice Balázs Béla-díjas fotográfus