A filmrendezés művészete [antikvár]

A francia új hullám egyik legfrissebb keletű filmjében - s van-e magát modernebbnek, maibbnak, minden avítt régivel gyökeresebben szakítónak tartó irányzat? - Claude Bernard-Aubert: Keserű szerelem (Les laches vivent d'espoir, 1961) című alkotásában szórakozni vágyó fiatalok nagy hókuszpókusszal keskenyfilm-vetítőgépet meg egy féltve őrzött pléhdobozt szednek elő valahonnan; leoltják a lámpát, félhomályban, amit csak az utcáról bevillogó neonreklámok fénye világít meg úgy-ahogy, izgatott fiúk, lányok helyezkednek el. Az áhítatos csendet beszélgetés szakítja meg: az amatőr filmesek Eisenstein Sztrájk című filmjét emlegetik lelkesen.Nyilvánvaló, hogy ez a lelkesedés a rendező véleménye. A rendezőé, aki Eisenstein mexikói útjának idején született és aki mindössze tizenhét éves volt, amikor a mester meghalt. Újra kellett tehát felfedeznie, mint ahogy minden igazán örökéletű művészt újra meg újra felfedeznünk.