Vallomás tizenöt művészről [antikvár]

Könyvem szerény és őszinte beszámoló egy sétáról, melyet barátaim körében végeztem. Kissé a pusztában való bolyongáshoz hasonlított ez a séta, de közben elértem tizenöt oázist, ahol megpihentem és felderültem s ha továbbra sem éreztem nagyon reményteljesnek magam körül a világot, jólesett tudomásul vennem, hogy nincs minden veszve. Akik komoly hivatást éreznek magukban a teremtő munkához, dolgoznak ma is, hogy dokumentálják a humánus lélek rendjét és élniakarását a világ rendellenességével és egyre nagyobb méreteket öltő halálraszántságával szemben.