Bővebb ismertető
Csak tiszta forrásból
Korniss Dezső festészetének egyik meghatározó elve ugyanarra a kutatói és alkotói elgondolásra épül, amely Bartók Béla 1930-as Cantata profana című kórusművét zárja: „A szájuk többé / Nem iszik pohárból, / Csak tiszta forrásból." A szállóigévé vált zeneszerzői hitvallás nyomán rajzolódott ki az a Korniss Dezsőre jellemző egyedi formavilág, melyben jelentős teret kapott a népművészet, az ősi mitológiai tartalom; a népi motívumok alapvető rendezőelvvé váltak egy több síkot összefogó absztrakt, bartóki ritmusra épülő festői világban. A magyar gyökerekkel bíró modern festészet eszköztárát Korniss elsőként Szentendrén, majd Szigetmonostoron találta meg. Itt látta azokat a tiszta vonalakra és szerkezetekre épülő régi magyar házakat, templomokat, melyeknek kapui a festményeken olykor lánnyá válva néznek velünk szembe, olykor pedig egy óriássá vált kulcslyuk képében repítenek a házak fölé. Saját alkotói hangját megtalálva bátran nyúlt vissza az erdélyi gyermekkort megidéző szűrminták és népi szőttesek díszítéseihez. Ezeket a motívumokat emelte ki megszokott környezetükből, és egy olyan modern zenei képmesét hozott létre, melynek olvasata folyamatos hidat jelent régi és új, öreg és fiatal között. Kísérletezései során nemcsak a népi mintázatokat állította új rendszerbe, hanem határtalan kíváncsisággal nyúlt hozzá olyan erőteljes és megszokott jelképekhez is, mint a magyar zászló piros-fehér-zöldje. Határozott, tiszta színektől válnak emberszerűvé kancsók és kopjafák, melyek egy teljesen újszerű, fantasztikus, fura mesevilágot teremtenek. Korniss Dezső nemcsak a színekkel és formákkal játszott, hanem magával a festékkel is. Mi történik akkor, ha egy ideig nincs ecset, és a festék szabadon folyhat el a vásznon? Ekkor jelentek meg azok a sajátságos kornissi lények, melyek nem is emberek, nem is állatok, mégis ismerjük őket az álmainkból, vagy akár az abba belenyúló ősi hiedelemvilágból.
A kötetben látható Korniss Dezső-művek jól mutatják az alkotói sokoldalúságot és a mindent egységben tartó őszinte művészi gondolkodást. Korniss őszintén, szabadon fest ördögöt, boszorkányt, kulcsos embert vagy kapuvá vélt lányt. Azzal a tisztasággal, gondolati mosollyal jeleníti meg sajátságos lényeit, amellyel csak a gyermekek képesek viszonyulni az őket körülvevő világhoz. Erre a mosolyra, játékra és tisztaságra kapcsolódnak rá Lackfi János versei, melyek mai szófordulatokra, gondolkozásmódra építve, új utakat nyitnak a festmények felé.