Szerkesztő anatómia I. [antikvár]

"Ha azt hiszed, hogy az ember formáját és tagjai alakzatát a különböző téri helyzetekben szavakkal híven visszaadhatod, verd csak ki fejedből ezt a gondolatot. Mert minél aprólékosabban írod körül, annál inkább megzavarod nz olvasó értelmét s annál inkább szétzilálod ismereteit afelől, amiről szó van. Ezért kell inkább ábrázolni, semmint leírni." LEONARDO DA VINCI A szerkesztő anatómia az emberről, az emberi testről alkotott tudásunk sajátos foglalata. Az emberi test szerkezetének, szervei organikus mú^ködésének, változatos funkcióinak vizsgálata képezi alapját; eszköze ugyan a holt anyag boncolása, ám igazi célja az élet kutatása. Az elevenen mozgó, tevékeny ember a modellünk, ezért fontosságot kap a fejlődési szakaszok szerint változó proporciók, a térben-idoben folyamatokká váló mozdulatok, arányok és erok halmaza. A tudományos-fogalmi és müvészi-képi meg-* ismerés síkján feltáruló ismereteket döntően rajzi-vizuális eszközök révén, a képi ábrázolás-fogalmazás nyelvén kell elsajátítanunk és meghatároznunk. Jóllehet az anatómia nevében hordozza az ATOM, a felbonthatatlan fogalmát, meg kell szereznünk a szemmel való boncolás képességét. Ez az immár többezer éves gyakorlat, ez a quasi-anatómia tartja ébren a művészet különféle ágaiban a szüntelen érdeklődést az ember meztelen szerkezete iránt. A szerkesztő anatómia gerincét a szervrendszerek topológiája alkotja, fizikai-élettani valamint lélektani ismeretekkel . Az általános anthropológiával közös a határa s annak korunkban erősen viruló ágával, az anthropometriával kapcsolódik össze. A statisztikai méretezési elveket és gyakorlatot végző ill. meghatározó tudomány kísérletei az ergonomia felé nyúlnak, mivel jelenkorunk munkatana, a munkaélettan és -lélektan az építészeti és ipari-formatervezés műveleteivel párosul. Századunk nagy technikai felfedezései, az elektromosság és a fény, a teljes elektromágneses spektrum kibontásával üj kulcsokat adtak az emberi test felnyitásához. Az orvosi anatómia egyik legfrissebb hajtása, a röntgenanatómia az infravörös, majd a lézersugár, a holográfia lehetőségeivel napról napra tágítja szervezetünk ismeretét. Hasonló eredményeket szült annak idején a múlt század elso felében a fényképezés találmánya és a század végén a filmé, hiszen általuk vált pontossá számos mozgástani, konstituciós-alaktani ismeret. Ezen a nyomon haladva visz-szaérkezünk Gutenberg találmányához, a nyomtatáshoz: nem véletlen, hogy a reneszánsz humanizmusa reprezentánsán az anatómia tudományát gerjesztette a leghatékonyabban s teljes bizonyossággal az ábrázolási eszközök újítása által. Dinamikus információcsere indult meg: Dürer rajzai, Vesa-lius könyvének metszetei kiszélesítették és elmélyítették az anatómia írott anyagát is. Jegyzetünk az anatómia történetén keresztül igyekszik bemutatni azt a fejlődésvonalat, amit az anatómiai ábrázolás koronként sugároz s így felvillantja a múlt egyes időszakainak hol kisebb-nagyobb próbálkozásait, hol teljes •világképét. Az orvos-anatómus módszerével szemben célszerűnek látjuk a statikai - dinamikai rendet a szobrászhoz hasonlóan gyakorolni, vagyis a szilára, ám passzív vázra építjük az erőket hordozó, mozgató részeket. Az emberi test mozgás-gömbjének a medencében van a centruma, amely a felezett