Bővebb ismertető
Angol nyelvű bevezetéssel, összefoglalóval. Részlet: RUDNAY GYULA TISZTELETÉRE 125 éve született a festő. Mára szinte elfeledett életművének kiállítását 2000-ben az Ernst Múzeum programba vette, s most megidézni próbáljuk, annál is inkább, mert 1918-ban az Ernst Múzeumban mutatkozott be képeivel. Munkássága egybeesett a 20. század, a modernizmus történetével, ám a művészettörténet-írásban meghonosodott modernizmus-képpel nem tart rokonságot. „Tősgyökeresen magyar" (Genthon István), „alföldi" (Németh Lajos) festészete az „egyetemes" modernizmus ismert, Nyugaton szerkesztett szótárával, mely a művészettörténészek, -kritikusok munkája révén összeállt, nehezen jellemezhető, jóllehet Rudnay első, személyes tapasztalataiból fakadó témái a modern művészet gyökeréig vezetnek vissza: groteszk önarcképei, a társadalom perifériájára szorultakról készült menhely-képei, monumentális hatású portréi Goya (és Mednyánszky) művészetének folytatói, amint szenvedélyes indulatokkal teli életképeinek forgataga is. Rudnay kora történelemmel terhes Magyarországának jelene és a történelem egymásbafolyásáról, azonosságáról a múlt karneváli, a történészi-politikai szemléletektől független megidézésével szól (Csontváry és Gulácsy nyomában járva), a „képzelet látomásával" egyszerre kívülről és belülről látva és láttatva azt. Tájképeinek tiszta kompozíciói és színvilága, ars poeticája pedig - a szubjektív műtípus jelentőségét meg nem kérdőjelezve - az autonómia útján járó modern festészetével rokon: „Az alkotó művészetekben a tartalom az eszközök kifejező erejében kell hogy megnyilvánuljon" (1929). Rudnay példája mutatja, hogy az internacionális és az újítások mellett elkötelezett modernséggel együtt létezett másfajta is. A mai művészetelmélet, immár az egész 20. századot tekintve (benne a globalizációt, a helyinek nyilvánosságot alig kapott küzdelmét), ezt a modern művészet ismert fejlődéstörténete mellé állíthatja. Rudnay műveinek kiállítása elgondolkoztathat bennünket arról, segítségével bővíthetjük-e a modern művészet szótárát. Keserű Katalin