M. Napló [antikvár]

1 I J l 1983. május 14. Életemben először lecc volna szükségem rád, kilenc hónaposan. Fáradt és elárvult voltam, de aztán nem akartalak zavarni, már behunyt szemmel gőgicséltél. Úgy igyekeztem, hogy amikor kiemellek reggel a rácsos ágyból, az arcunk egy pillanatra összeérjen. Hosszan voltál pelenkás. A zongora tetejére fektetve csomagoltalak, oldalra pislogtál, és két kézzel kijavítottad a pelenkára kötött csomómat. A kisfiú a kékkúti kertben kettesben mamájával. Mindent tud már egy egyéves ember. Kavicsot gyűjteni. Ajándékozni. Mosolyogni.