Lorenzetti [antikvár]

Oldalai a fűzés mentén néhol hullámosak.
„… ​a képek kifejező ereje elsősorban és mindenekfelett Pietro Lorenzetti egyéniségéből árad. A művészből, akinek személyisége a klasszikus Giottónak, a bizáncias és mégis római módra festő Ducciónak és az udvari-gótikus Simone Martininak egyaránt ellentéte. Igaz, Pietro nyilvánvalóan gótikus művész: gótikus nemcsak a formakincse, de a szellemisége, pátosza, kifejezőereje is. De ez a gótika más, mint Simonéé: emberibb – vagy ha szabad ezt mondanunk –, népibb, ősibb és mélyebb erők feszülnek és kérnek alakot benne, olyan erők, amelyek a XIV. századi olasz képzőművészetben ritkán öltenek testet és éppen ezért keltik a társtalanság és különállóság benyomását.” (Péter András) „Ha a kiváló tehetségű művészek nagy hálával tartoznak a természetnek – amint kétségkívül azzal tartoznak –, még nagyobb hálával tartozunk mi nekik, hiszen ők nagy igyekezettel megtöltik a városokat magasztalt épületekkel, hasznos és szép jelenetek kompozícióival, miközben saját maguknak legtöbbször hírnevet és gazdagságot szereznek műveik révén, mint Ambrogio Lorenzetti sienai festő is, aki szép és gazdag leleményességről tett tanúságot jól átgondolt szerkesztésben és figuráinak a jelenetbe való beillesztésében.” „… erkölcsei minden tekintetben tiszteletre méltók voltak, s inkább nemes emberre és filozófusra, mintsem művészre vallottak. Lelke mindig készségesen beérte azzal, amit a világ és az idő adott neki – s ez még jobban megmutatja emberi bölcsességét –, így hát szerény és nyugodt lélekkel viselte el a jót és a rosszat, amit a sors mért rá.” (Vasari) „A legtökéletesebb művész volt, nagy szellemi képességekkel megáldott ember. A legnemesebb rajzoló és a művészetelmélet nagy szakértője.” (Lorenzo Ghiberti)