III. Magyar Képzőművészeti Kiállítás [antikvár]

Harmadízben nyitja meg kapuit az újjáépített Műcsarnok képzőművészetünk országos nagy seregszemléje számára. Ezek az évenként ismétlődő nemzeti kiállítások, amelyeken festőink, szobrászaink, grafikusaink egy esztendő elmélyült munkájának legjobb eredményeit gyűjtik össze, mindig fontos állomásai kultúrforradalmunknak. Ezeken a kiállításokon van alkalma lemérni dolgozóinknak, hogy képzőművészetünk milyen pályát futott be az elmúlt év alatt a szocialista realizmus felé vezető úton, mennyivel jutott közelebb ahhoz, hogy hű tükrözőjévé s ezen keresztül aktív tényezőjévé is váljék szocializmust építő valóságunknak, milyen mértékben képes már kivenni részét az egész nép neveléséből, az új, szocialista ember kialakításából. Az első kiállítás az elindulást mutatta be e felé a cél felé s így magán viselte a kezdeti próbálkozások nyerseségének számos jellemző vonását. A másodikon már megmutatkozott az eredmények továbbfejlesztése: elmélyítése a bensőségesebb átélés, a felelősségteljesebb műgond irányában és kiszélesítése a témakörök sokkal gazdagabb skálájára. Kétségtelen, hogy a III. Magyar Képzőművészeti Kiállítás sem marad el a megelőzők mögött és a most előttünk álló képekről, szobrokról művészetünk fejlődésének újabb jelentős eredményeit olvashatjuk le.