Bővebb ismertető
A XVIII. század az európai kultúrában minden kétséget kizáróan a franciák évszázada. Ebben az időszakban - XIV. Lajos halála óta egészen a francia forradalomig - kisugároznak a felvilágosodás eszméi az egész korabeli világra. Voltaire, Diderot, Rousseau - hogy csak a legnagyobbakat említsük. Ez az erkölcsi szabadosság ideje is Laclos stílusában, a kicsapongók kora; a szépség és az intelligencia azokat a szabályokat szolgálja, amelyek a felsőbb rétegek számára mérvadók. A művészetek, a humán és az egzakt tudományok fejlődéséről és szintéziséről van szó. Ez a győzedelmes, felvilágosodáskori társadalom a saját képét alakítja, és éppen a korabeli legnagyobb festők segítségével fedezi azt fel. Ebben az összefüggésben a portré rendkívül fontos és nélkülözhetetlen lesz! Az ugyanis a legnagyobb aspirációk, a legbeszédesebb vágyak és a legvadabb élvezetek visszatükrözése. Largilliére, Nattier, La Tour, Greuze és Vigée Lebrun a maguk módján mindannyian interpretálják az állandóan forrongó társadalmat.