Bővebb ismertető
Nem valamilyen művészeti vagy születési évforduló iránti tisztelet, de művészetünk mai izgalmas mozgása tette szükségessé, hogy a műcsarnok megrendezze Domanovszky Endre gyűjteményes kiállítását. Domanovszky művészetének alakulása igen gazdag fordulatokban, változásokban, és mindenekelőtt: hatalmas a különbség művészetének felszabadulás előtti és utáni korszakai között. Ezért látszott célszerűnek - s különösen fejlődésének világosabb megértése érdekében - művészetét 1947 óta, utolsó, kisméretű gyűjteményes kiállítása óta bemutatni.
Az előző korszak egymást váltó klasszicizáló tömörsége, képzeleti szuggesztivitása, szigorú térképezése után, ezen a mostani kiállításon az 1947-es csendéletek konstruktív fegyelmezettsége, s a képfelépítési rendszert szétfeszíteni tudó színei jelzik azt az állapotot, ahonnan a festő felszabadulás után elindult, hogy egyik legjelentősebb képzőművészünkké emelkedjék. Azon művészek egyikévé, akitől hazánkban is és külföldön is a szocialista művészet fölényének bizonyítását várják.