Derkovits Gyula [antikvár]

Talán szerénytelenségnek hat, de meg nem kerülhetem, hogy néhány szóval az olvasó figyelmébe ajánljam e könyvecskét. Egyúttal magyarázatot is kínálva a felmerülő „miért"-ekre. Művészettörténeti jelentőségű munkát tart kézben, amely megjelenése pillanatában - 1934-ben - az első, Derkovits Gyuláról írt önálló, mára antikváriumi ritkaságnak számító, bő képanyaggal illusztrált terjedelmesebb tanulmányt tartalmazza. Oltványi Imre alapvető könyvet illesztett az általa szerkesztett, kora jelentős magyar művészeit bemutató Ars Hungarica sorozatba. Nem véletlenül, hiszen Egry József mellett Derkovits Gyula festészete, visszatérítő erővel foglalkoztatta kritikusi pályáján. Számos változatban fejtette ki nézeteit, amelyek elsősorban a kifejezés, a kompozíciós módszerek újszerűsége felől közelítettek - a hitünk szerint - korszakos életműhöz. E tanulmányok egy változatát átengedte az éppen induló szombathelyi írott Kő című folyóiratnak, amely az első, szülővárosban rendezett emlékkiállítással egyidőben látott napvilágot 1936-ban. E tények indították el Vas megyében a Derkovits-kultuszt s ébresztették rá a feledékeny pátriát nehéz sorsú „fia" művészetének felismerésére. Művészettörténeti adalékká időtlenült gesztusok során át jutottunk el Derkovits Gyula születésének centenáriumához. Oltványi Imre hasonló évfordulójáról 1993-ban emlékezett meg a honi művészetírás. E két közeli tisztelgő alkalom szülte az ötletet, Oltványi Imre Derkovits Gyula című könyvének ismételt kiadását. Az eredeti szöveg és képanyagot kibővítettük a korabeli fogadtatást tükröző recenziókkal, kritikákkal, gazdagabbá formálva így az eredetinél könyvészetileg talán szerényebb, de a jubileum eseményeit egy fontos dokumentummal gyarapító, tisztelgő igyekezetünket szimbolizáló munkát. Emlékállítás és ügyszolgálat volt a szándékunk és nem több. Kiadványunk főhajtás Derkovits Gyula művészete és első monográfusa, Oltványi Imre előtt.