Bevezetés a modern művészetbe [antikvár]

Lapszélei enyhén sárgultak. Több lapon aláhúzások, jelölések, rajzok ceruzával.
Román ​József új esszékötetében a modern képzőművészeti irányzatokat mutatja be olvasóinak a 19. sz. közepétől napjainkig. A szerző ismerteti azokat a társadalmi, kulturális körülményeket, amelyek a folyamatosan megújuló stílusok kimunkálásának feltételeit megteremtették. Bemutatja a különböző irányzatokat, a közöttük létező különbségeket és összefüggéseket. Az írás felvázolja a művészi fejlődés folyamatait, attól a kortól, midőn a művészet kutatni kezdte szerepét és helyét a társadalomban a szecessziótól kezdve az impresszionizmus, expresszionizmus, a Vadak, a kubizmus, a futurizmus, az absztrakció, a Dada, a szűrrealizmus és a felsoroltakat követő irányzatok szeszélyes kalandozásáig, valamint közelmúltunk és jelenünk eklektikus, a posztmodernnek nevezett jelenség együtteséig. A szerző az irányzatok elemzése közben kiemelt néhány olyan meghatározó személyiséget – Cézanne, Van Gogh –, akinek a munkálkodása meghatározta egy-egy stílus kialakulását. A második világháborút követő években, évtizedekben minden várakozást felülmúlt a művészetek iránti érdeklődés. Nem kétséges, hogy a felserkent tudásvágy kiterjedt a kultúra úgyszólván valamennyi ágazatára, a tudományokat és a technikát is beleértve. Ami napjaink ezen új jelenségében mégis meglepő, hogy miközben a tudományos-technikai ismeretek elsajátításának követelne, praktikus következményei lehetnek az emberek életében, egy Giotto-, Rubljov-kép, avagy Alberti-épület megtekeintésének, egy Mozart-szimfónia meghallgatásának – az esztétikai élményen túl – alig van érzékelhető, a magatartást, a társadalmi együttélést befolyásoló hatása. A párizsi Tudományok Palotája vagy a Mesterségek Múzeuma (Arts et Métiers) sem panaszkodhat a látogatók hiányára, de sikereik jócskán elmaradnak a Pompidou Központ (Centre Pompidou) ez esztendeig regisztrált 170 millió látogatójától! Az 1992-es Picasso, az 1994-es Cézanne, az 1997-es Vermeer tárlatok nézőinek egymilliót meghaladó tömegeitől. A százezres példányszámú méregdrága és mind igényesebb kiállítású katalógusokat napok alatt elkapkodják, nem szólva a kiállításokat kísérő pompás kiadványok, tanulmányok, cikkek áradatáról. Lassacskán minden tehetősebb kisváros megalapítja a saját múzeumát, miközben igyekszik megszerezni – nemritkán dollármilliókért – a világ művészi alkotásainak legjavát.