Abigail Galéria és Aukciósház 29. festményárverés [antikvár]

Részlet: „A jó kép nemcsak festészet! A festő fejlődése útján, sok belső körülmény közrejátszása között külső hatások izgalmait is átéli. A munka az elméletek mérlege is lehet, de nem feltétlen az, mert a munka, a saját képek maguk is teremtenek egy adott helyzetet". Amit Kmetty János sok éves tapasztalatként 1972-ben feljegyezett önéletrajzában, igaznak tűnik az ezzel egy időben festett, aukcióra kerülő önarcképe esetében is. A Kék angyal című nagyszabású képéhez hasonló kompozíció, mely kései üvegablak-terveivel is rokon, több jelentésréteg egymásra rakodásából állt össze. A kép tulajdonképpen a Kmetty munkásságában évtizedeken át kialakult műfaji határok, témák, modellek szintéziseként értelmezendő. így nyeri el az önarckép poétikus, önreflexív jelentését is, s lesz még gazdagabb, még több értelmű. A miskolci kispolgári családban felnőtt Kmetty Kassán a Hollósy-növendék Halász-Hradil Elemérnél tanult először rajzolni, majd Pestre kerülve Szablya-Frischauf Ferenc szabadiskolájába és Ferenczy Károly epreskerti esti tanfolyamára járt. Itt ismerkedett meg Nemes Lampérth Józseffel, Diener-Dénes Rudolffal. S itt vált alapvető élményévé a nagybányai posztimpresszionizmus. A szellemi fordulatot 1911-es párizsi utazása nyomán élte meg. A Colarossi Akadémia diákjaként járta a múzeumokat és galériákat, Réth Alfréd és Czigány Dezső, Csáky József vezették be a modern művészeket akkoriban erősen foglalkoztató kérdésekbe, mutatták meg neki Cézanne műveit, jutott el az amerikai Stein testvérek avantgárd szalonjába. „Párizs nekem nem utazást jelentett - írta Kmetty -, hanem a vágyaim és festőélményeim igazolását", mely egész további életét meghatározta. „Új természetszemléletet jelentett ez, új ábrázolási formát és módszert: a kubizmust. Túl az atmoszféra alkalmazásán, a síkon teret ábrázolni, színt és formát, ésszerűen." Itthon 1911-1912 között a kecskeméti, majd 1924-ben és 1929-1931 között a Nagybányai Művésztelepen dolgozott. Az 1930-as évektől egyre gyakrabban járt Szentendrére, 1945-től a szentendrei régi művésztelep tagja, sőt 1946-tól a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára lett, majd a festő tanszék vezetője 1969-es nyugdíjazásáig. Az aukcióra kerülő kép már ebben a kései időszakra jellemző szintetikus stíluskorszakában készült. Kmetty monográfusa, Ury Ibolya a művész munkásságában négy fázist különböztet meg. Az elsőt a posztimpresszionista útkeresés jellemzi, a francia avantgárdra találás élménye. Ezt a két világháború közötti lírai absztrakt stílusa követte, majd a konstruktív korszak, s végül az 1960-s években kibontakozó szintetikus. „Életműve teljesen egységes. Következetesen végigvitt koncepciója és tudatos megoldásokra épített festészete" az, amely máig a legfontosabb hazai modernek közé emeli. Nem csak a kubizmus stílusában alkotott, sőt háború utáni képeiben visszatért a kubizmust megelőző stílusokhoz is, az analitikus kubizmus módszereihez mégis végig hű maradt. Erről tanúskodik a Szentendrei múzsa című önarcképe is, ez a „gótikus katedrálisok üvegablakait idéző, keskeny, kékszínű kép", mely oly tipikussá vált kései korszakában. A Sétálók, a Szentendrei idill a hatvanas évek végén azonos prizmatikus kompozícióba rendeződtek, a táji háttér és az előtér figurái különös térbeli kapcsolatba kerülnek a körök, háromszögek világában. „Szerkezeteinek sajátos lírája van. -jellemezte ezeket a műveket Csapó György - Sápadt színű képei nem szavalnak, inkább csak halkan, frázisok nélkül közölnek valami pontosat a világról." Az 1972-73-ban kivitelezett Hármas üvegablak tájképi témája jelentkezik az önarckép hátterében, a szentendrei utcarészlet templomtoronnyal. Ehhez egy Madonna-szobor modern változata kapcsolódik, s végül a festő munka közben. Mintha fiatalkori ars poétikáját fejlesztette volna benne tovább: ,A művész, mint érzékeny műszer tudatosan és tudat alatt felérzi a mát, s érzései, világlátásai az alkotásban formát követelnek." Monográfusa szerint fiatalkori friss színeit utolsó „kék" korszakában leegyszerűsített, visszafogott színvilág váltotta fel. „Meghatóan árva kékjei vannak, fájdalmas zöldjei, telt és tartózkodó sárgái." Csapó a kép történetét is elbeszélte a Tükör magazinban, amelyből a hátoldali ajánlás is feloldható. Nagy István színművész vásárolta meg a festőtől 1972-ben, neki szól Kmetty kedves sora.