Várak és erődtemplomok a Kárpát-medencében [antikvár]

Bevezető az erősségek birodalmába Ebben az albumban, amelyet most az Olvasó lapozgat, a Kárpát-medence 150 jelentősebb várát, várkastélyát és erődtemplomát mutatjuk be. Ezek többsége tanúja volt a történelmi Magyarország zivataros időszakainak - bár vannak köztük olyanok, amelyek soha nem láttak harcokat, de elmondható, hogy mindnek egyedi és sokszor viszontagságos sors jutott. A lexikon szerint a vár „olyan erődített lakóépü-let(együttes), amelynek építésénél a védhetőség szempontjai a meghatározók" míg a várkastély „megerősített, védelmi állapotba helyezhető kastély. Különösen sok ilyen keletkezett nálunk a XVI-XVII. században " Közös bennük, hogy szükség esetén védhe-tővé váltak az ellenség támadásaitól, a rablótámadásoktól vagy a megsarcolt jobbágyok dühétől. A Kárpát-medencei várépítészet ezredéves múltra tekint vissza. A történelmi Magyarország vármegyéit az állam megszervezésekor általában egy-egy fonto-sabb, tekintélyesebb vár körül alakították ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy az adott megyében nem volt másutt is vár. A földvárakat és palánkvárakat a XI-XII. században kővárak váltották fel, ahol a falakon belül kápolna, lakótorony és a szolgálók kisebb épületei is helyet kaptak. Ezekben a századokban emelték az esztergomi és a budai királyi várat. A tatárjárás tanulságait levonva IV. Béla felismerte, hogy eredményesen csak a mocsarak által védett vagy a magas hegycsúcsra épített erősségek tudnak ellenállni a támadásoknak. Ekkor építtette többek között Visegrádot. Ezzel egy időben sok királyi birtokot adományozott nemeseinek azzal a feltétellel, hogy emeljenek várakat a jól védhető helyeken. Több száz erősség létesült az országban, amelyeknek általában egységes volt a szerkezetük. A terület legmagasabb pontján kőfallal körbezárt kisebb udvaron négyzet vagy kör alapú, két-három emeletes lakótorony állt. Ezek közül ma is számos látható, igaz csak romjaikban, de többségük az idők során teljesen eltűnt a föld színéről. A gazdagabb nemesi réteg az előbbieknél nagyobb és kényelmesebb, palotával, díszes kápolnával kiegészített várakat építtetett. Ilyen a mára nagyszerűen felújított kőszegi vár is. A Kárpát-medencei várrendszer a XIII. század végére tulajdonképpen teljesen kiépült. Az elkövetkező időszakot a gazdasági hatalmukban megerősödő tartományurak erőszakos várszerző hadjáratai jellemezték, melyek során az egyházi kincseket is szabad prédának tekintették. Az ilyen esetek miatt a nagyobb vallási központok rákényszerültek arra, hogy felhalmozottjavaikat megvédjék. A püspöki székhelyeket, mint Eger, Veszprém, Pécs, Nyitra vagy Győr, rendre magas és erős kőfallal kerítették, ezeket nevezzük püspökváraknak. Az Oszmán Birodalom előretörése idején nemcsak a meglévő várakat erősítették meg, hanem - Zsigmond királynak köszönhetően - a jelentéktelenebb várak átépítésével új végvárrendszer is kiépült, főképp a déli végeken. A XV. század zavaros időszakában, amikor a török mellett a husziták betörései is gyakran keserítették meg a nemesek életét, az addig védtelen udvarházakat sorra kőfallal kerítették. Ilyen volt Szászvár vagy Kisnána erőssége. De kastélyok egész sorát is ellátták védőművekkel. Mivel a törökökkel szemben már szükség volt tüzérségi harcokra is alkalmas, korszerűbb építményekre, a várakat kiegészítették olaszbástyás védelmi rendszerekkel, ágyútornyokkal, puskalőréses falszorosokkal. A korszerűsítések azonban nem vezettek eredményre, előbb vagy utóbb sok várunk esett a török áldozatául. Később Rákóczi katonái is semmisítettek meg erődítményeket, megannyit pedig az Osztrák