Unokáink sem fogják látni [antikvár]

Címlapon tollas bejegyzéssel. Táblák szélei kissé kopottasak.
A mi városaink nagyjából a múlt század második felében és e század elején épültek olyanná, amilyennek ma látjuk őket. Nekünk ezt "kellene" szeretni, nem csak letűnt korok néhány "több csillagos" épületét. Miközben csodáljuk, szeretjük, mutogatjuk az Országházat, az Operát, a Halászbástyát, lebontjuk, átalakítjuk vagy sorsára hagyjuk ugyanannak a kornak, ugyanazoknak az építészeknek, ugyanannak az ízlésnek a többi teremtményét, a lerobbant, öreg, pesti házakat. A városvédő munka, amelyre a televízióból próbálom felhívni a figyelmet, és amiért ezt a könyvet is írtam, mindannyiunk érdeke. Hiszen olyan városban élni amely "csak" praktikus, célszerű, modern - unalmas.