Országház [antikvár]

Részlet:"A Duna partján magasodó impozáns épületóriás, az Országház a magyar törvényhozás otthona, ^ közjogi méltóságok székhelye.Műalkotásként is méltó a magyar állam életében betöltött szerepéhez: az ország háza. Tizenhárom évig tartó tervezés, illetve építés után 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulóját ünneplő magyarok már gyönyörködhettek a hatalmas kupolával koronázott épületben.A tervpályázatAz Országház tervezésére, az Osztrák-Magyar Monarchia fennállásának időszakában, 1882. áprilisában hirdettek pályázatot.Az akkori kétkamarás országgyűlés befogadására szánt épület helyszínéül a Duna partját jelölték ki, a stílus tekintetében lényegében szabad kezet adtak a pályázóknak. Bár a pályázat elméletileg nemzetközi volt, a felhívást csak magyar szaklapokban és hírlapokban tették közzé, így az esemény elsősorban a magyar és - kisebb mértékben -a bécsi építészek házi versenye lett. Összesen 19 pályázati terv érkezett.A bírálóbizottság Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schickedanz Albert és Freund Vilmos, valamint Ottó Wagner és társai pályaművét egyaránt díjazásban részesítette. A neoreneszánsz, neobarokk, illetve neogótikus felfogásban fogant tervek közül a bírák hosszas vita után végül Steindl Imre neogótikus változatának a megvalósítását javasolták.Hauszmann Alajos pályázati terve, 1883.A honatyák az építésről szóló törvényjavaslatot 1884 márciusában vitatták meg, kifogásolták ugyan többek között a hatalmas költséget, de az épület szükségességére, reprezentatív feladatára és a millenniumi ünnepségekre tekintettel végül megszületett az igen.Az állandó országház építési terveinek jóváhagyásáról és az építés végrehajtásáról szóló 1884. évi XIX. törvénycikket maga az uralkodó, Ferenc József szentesítette 1884. május 22-én.IAz építkezésA munkálatokat egy erre a célra létrehozott szervezet, az Építészeti Tanács irányította, művezetőnek a tervezőt nevezték ki, akinek feladata lett a részletes tervek kidolgozása, az építési anyagok kiválasztása, a munka teljes körű felügyelete. 1885. október 12-én történt az első kapavágás. Ám hamar kiderült, hogy az alapozási munkák a vártnál hosszadalmasabbak és költségesebbek lesznek. Háromévnyi huzavona és az eredeti terv további módosításai után 1888-ban az építési területen felállított fabódéban mutatták be az épület 1:20-as, vagyis 5,14 méter nagyságú gipszmakettjét, amely állítólag a valaha készült legnagyobb építészeti modellek egyikének számított. Időközben azért már folyt a munka, munkások százai dolgoztak óriási reflektorok fényénél még éjjel is, az alapozáshoz töméntelen mennyiségű, 176 000 m} földet emeltek ki, összefüggő, 2-5 méter vastagságú betonréteget terítettek le 17 745,45 m2-nyi területen. Szinte hihetetlen mennyiségű építőanyagot használtak fel a falak építéséhez, mintegy 40 millió téglát, a burkoláshoz 30 000 m} faragott követ. Az építést még inkább bonyolította a páratlan, a korban a legnagyobbnak és a legmodernebbnek tartott európai fűtési rendszer: az Országháztól 150 méternyire álló házban (a mai Balassi Bálint utca 1-5. alatt) elhelyezett kazánokból vezették a föld alatt a forró gőzt gondosan szigetelt csővezetéken az új épület nagyobb termei alatt elhelyezett, a meleg levegő elosztására hivatott kamrákba. Ma is ez a rendszer biztosítja az épület fűtését. Feszített tempóban folyt hát a munka, a millenniumi ünnepségekre állt is a kupolás épület - igaz, minden részletében még korántsem volt befejezett. 1896. június 8-án, Ferenc József magyar királlyá történő koronázásának 29. évfordulóján az országgyűlés ünnepélyes külsőségek között megtartotta együttes ülését. Az Országházat valójában csak 1902-ben, tehát hat évvel később lehetett használatba venni, és a belső munkálatok egészen 1904 végéig tartottak. Az építkezés összköltsége végül több mint 3 7 millió koronát tett ki - kétszer annyiba került, mint azt a terv véglegesítésekor"