Jelek [antikvár]

Megnyitó Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Kollegák, Kedves Barátaim! A Magyar Építész Kamara Belsőépítész tagozata rendkívül aktív és olyan mennyiségű programot szervez számunkra, hogy az szinte kimerítő. De nem ez a lényeg, hanem ezek a programok nagyon tartalmasak. Éppen egy éve voltunk itt, mikor a fényről szóló konferencia volt - egy egynapos konferencia. Az ember mikor hazament, akkor úgy érezte, hogy a fényről kerek egész ismeretet kapott, mind fizikai, mind szellemi értelemben. Ezeket a dolgokat, ezeket a nagyon hasznos plusz információkat jól tudja majd kamatoztatni a tervezésnél - akár építészeti, akár belsőépítészeti tervezésnél. Tulajdonképpen a fény által gerjesztett hullámok még le se csillapodtak, már itt van az új konferencia, a „Jel, jelek, jelrendszerek" című konferencia a mai nappal kezdődően, és mikor belegondoltam, hogy mit is kellene erről mondani, úgy éreztem, hogy a jelről gyakorlatilag mindent tudunk. Mikor elkezdtem komolyabban foglalkozni ezzel a témával, akkor rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű ez a dolog. Megpróbáltam először csoportosítani a jeleket, és rájöttem arra, hogy az ember életében már az óvodában kezdődik - legalábbis tudatosan - a jelek használata. Ott mindenki kap egy kiflit, katicabogarat, almát, valamilyen jelet. És hát természetesen nem csak az egyénnek vannak jelei, hanem a családnak, különböző közösségeknek, városoknak, településeknek, az országnak, a nemzetnek, de nagyobb földrészeknek, ill. a nemzetközi jelekig bezárólag nagyon sokféle jel van. De ha más oldalról közelítjük, akkor például a politikának, a gazdaságnak, a vallásnak különböző jelei vannak, méghozzá nem is kis számban és az ember a felsorolásban ahogy halad előre, egyre újabbak és újabbak jutnak eszébe. A sor végét talán az égi jelek zárják, amelyek, egy külön kategóriát jelentenek. Gondoltam itt abba is hagyom ezt az egész rendszerelemzést, mert erre én alkalmatlan vagyok, ez egy más tudomány. De rögtön eszembe jutottak aztán a fényjelek, a hangjelek, vagy éppen az írásjelek és nem tudtam abbahagyni ezt a besorolásosdit. Csak az írásjelek legalább több tízezer évre tekinthetők vissza a tudományban és legalább több tízezer darabból álló készletet ismerünk a földön. Ez olyan mennyiségű adat, hogy képtelenség kezelni. Rájöttem arra, hogy inkább arról beszélnék, azokról a jelekről, vagy jelrendszerekről, amelyek engem mindig is izgattak az életben, amelyek nem voltak pontosan meghatározva és mindig valami sejtelmes mítoszt jelentettek számomra. Ilyenek voltak pl. az egyiptomi hieroglifák, mert nagyon sok mindent tanultunk az iskolában is, meg az egyetemen is, de tulajdonképpen ennek a jelrendszerét csak akkor értettem meg igazán , mikor egyszer a fiammal végigjártuk Egyiptomot - hallatlanul izgalmas volt - és ezek a hieroglifák úgy megmaradtak bennem, hiszen ott, mikor az ember közelről látja, sőt tapinthatja is ezeket a jeleket, abban a pillanatban egészen más képzete támad. Volt egy templom, az edfui templom, ahol ezt nagyon jól lehetett érzékelni, hogy a népnek kívül voltak a jelek, tehát kívülről olvashatták, a külső falakon, a papságnak a belső falon voltak a jelek. Ők mindenről tudtak, a külsőről és a belsőről egyaránt. Nagyon jól