A XX. század építészete [antikvár]

Az elmúlt százötven év folyamán gyökeresen átalakult az ember élete és környezete, új igények és lehetőségek végtelen sora támadt. A felhalmozódott változások, a kibontakozó technikai forradalom és a társadalmi megrázkódtatások feszítő ereje megújhodás forrása az építészetben is. A XX. század építészete talán még jobban különválik a letűnt korok és társadalmak építészetéről, mint a művészet más területei a megelőzőektől. A valóság bonyolult szövevényéhez ezer szállal kapcsolódó építészet elfordult az "építőművészet" klasszikus eszméjétől, átfogóbb, közvetlenebb és emberibb lett. A régi törvények és szabályok feloldódtak, hogy új, kötetlen, az élet és művészet egységét magasabb, tudatosabb fokon újjáteremtő törekvésének adják át helyüket.A számában megsokszorozódott emberiség új probléma előtt áll. Az építés egyre növekvő igénye irányítja rá a figyelmet az építészet és társadalom kérdésére. Oscar Niemeyer, brazil építész, így ír erről: "Alapvető koncepció kell elsősorban építészetünknek, amelyet a megvalósítandó feladat követel és amit csak szociális haladás útján érhetünk el. De az az érzésünk, hogy az egész világ ebben az irányban halad. A kományprogramokban első helyre kerülnek a szociális létesítmények, és a fasiszta reakciótól megszabadult szociális haladás végre gyorsabban fejlődik. Az építészeknek aktív tényezőknek kell lenniök korunkban, és azok mellé kell álniok, akik biztosítani tudják a hivatásunk számára elengedhetetlen humanisztikus jelleget" (1946).