Színház az egész!... [antikvár]

Lapélein megsárgult, szórt foltokkal, elszíneződésekkel, felső lapéle enyhén hullámos.
Ez a könyv a színházról, színházi fogalmakról, azokról a régi színészekről, színházi emberekről szól, akik megteremtették a hazai színjátszást; és az utánuk következőkről, akik továbbadták tudásukat, tapasztalatukat, sugárzó önmagukat. Színházat csináltak, akár az életük árán is. Némelyek túlélték, mások belehaltak, de nap mint nap mindegyikük árnyéka ott lebeg az elsötétülő nézőtér felett. Aki kezébe veszi ezt a könyvet, lapozgatja, nézegeti - "ne röstellje bevallani, hogy ez az a bölcső, amelyben a mai színházat ringatták. Körülnézve úgy tűnik, minden más, de amikor a nézőtér elcsendesedik és a rivalda szélén beszélni kezd valaki, és York napsütése rosszkedvünk telét tündöklő nyárrá változtatja... - akkor rájövünk, hogy a felállás évszázadok, sőt évezredek óta ugyanaz: egy kéz hozzáér a dominóhoz és a táj - a »tornaterem« - rövid időn belül romhalmazzá válik. A hős pedig fáradt mosollyal, kiterítve a lábunk előtt hever. Csak az életben kerülhetünk ilyen kendőzetlenül közel valamihez illetve valakihez. Ezért ölelhetjük szívünkhöz e könyvben szereplő régi színészeket, s ezért olyan szépek és esendőek itt körülöttünk e maiak." Lapozgatva e könyvet, mintha megfoghatóvá válna az idő. Ismeretlen emberek törtetnek, törekszenek, küzdenek a mára már elfeledett világ színpadán. Nevetséges pózokban, avítt gesztusokkal, "korszerűtlen gondolatokkal", érthetetlen korban nagy elszántsággal művelték különös, régi mesterségüket. Játszották, kitalálták - élték az életüket. Azt tették, amit ma is tennének; amit ma is tesznek utódaik. Itt élnek velünk.