Régi zsidó temetők művészete [antikvár]

A temető hálás fotótéma. Olyannyira, hogy gyakran a giccs határvidékére csábítja a művészt. De nem elkerülhetetlenül. A mindannyiunkra érvényes ítélet, miszerint ki-ki a maga idejében elfoglalja a számára kijelölt helyet az enyészet birodalmában, szinte kötelez bennünket a téma fotóművészeti eszközökkel való megközelítésére. Amit ebben az albumban megkíséreltem: objektív híradás a hazai népművészet olyan területéről, amelyet nemzedéknyi idő alatt a művészettörténeti kutatás, a könyvkiadás meglehetősen elhanyagolt. Korunk leghozzáférhetőbb, egyszersmind legnemzetközibb nyelvén, a látvány, a fényképek segítségével igyekszem ráirányítani kortársaim figyelmét a hazai régi zsidó temetők fájdalmas művészetére, a névtelen kőfaragó mesterek egykori alkotásaira: a zsidó népművészet szabadtéri múzeumaira. Nem a felfedező igényével fényképeztem „az élők ősrégi házaiban"; nem is a fotóművész kötelezően szubjektív hozzáállásával. Fényképhűségű dokumentummal akarom felhívni nemzedékem figyelmét egy olyan kultúrtörténeti kincsünkre, amely mellett gyakran vakon haladunk el...