Páratlan párosok - pszichiáter szemmel [antikvár]

Előszó jellem: sors." Sylvia Plath Pszichiáterként vallom, hogy az alapvető emberi személyiségvonások, beleértve a temperamentumot és a jellemet is, nem változtak az ókortól napjainkig. A jelenleg ismert karaktertípusok évszázadok óta léteznek, új személyiségvonás nem jelent meg. Az alapvető konfliktushelyzetek a szülő-gyermek viszonyban vagy a párkapcsolatokban változatlanok. A szerelem vagy a féltékenység minden korban előfordult, ahogy bármely más érzelmi megnyilvánulás. Az ókori görög drámákból vagy Shakespeare műveiből meg lehet írni napjaink pszichopatológiai kézikönyvét. Természetesen mind a mai napig a társadalmi berendezkedés, a vallás, a hagyományok erős befolyást gyakorolnak az emberek „mozgásterére", de mindig voltak, akik ezeket a kereteket átlépték, a konvenciókkkal nem törődve a saját útjukat járták. Eredetileg úgy gondoltam, hogy a művészvilág jól ismert párkapcsolatain keresztül mutatom meg, hogy az ő életük sem volt könnyebb, mint másoké. Az (el)ismertség vagy az anyagi, illetve társadalmi körülményeik épp annyi előnyt, mint hátrányt jelentettek az életükben. írás közben realizáltam, hogy könyvem elsősorban a nőkről szól. Nőkről, akik saját koruk erkölcsi korlátait feszegették, nem egyszer átlépték. Mertek bátrak lenni. Akár művészként, akár múzsaként meg kellett küzdeniük a szerepüket kísérő előítéletekkel, irigységgel, gúnnyal. Közös volt bennük, hogy alkotótársuk művészi kibontakozását mindaddig segítették, amíg a saját korlátaik engedték. Egyik partnerkapcsolat sem volt felhőtlen. A szenvedély mellett ott volt a szenvedés. Az egyik szükségszerűen feltételezi a másikat? A szenvedély előbb vagy utóbb kihűl, de a két félnél általában nem egyidőben. Ha az intimitás iránti igény megmarad, és kialakul egy egészséges kötődés, akkor van esély a hosszú távú harmonikus kapcsolatra, hacsak nem lobban fel újból a szenvedély - egy harmadik iránt. Ezért kétértelmű a könyv címe. A Páratlan párosok nemcsak azt jelenti, hogy rendkívüli emberpárokról írok, hanem azt is, hogy a párkapcsolatokban gyakran feltűnik a harmadik. Ezt a helyzetet mindenki másképp kezeli vagyoni és társadalmi helyzettől, tehetségtől és - megkockáztatom - intellektustól függetlenül. A kiemelkedő tehetséggel rendelkező emberek a párkapcsolati konfliktusaikat épp annyira jól-rosszul