Magyar őstörténet [antikvár]

A történettudomány az ember múltját kutatja. Célja az, hogy a múltban élt embercsoportok (népek) vagy egyének életéről - azok életének egy szakáról - az igazságot megközelítő folyamatos képet alkosson. A szorosan vett „történelem" első sorban az írott adatokra támaszkodik és ott kezdődik, ahol a történések egymásutánját már évszámszerű adatokhoz köthetjük. Az így értelmezett történeti korszakokat megelőző időkről szóló munkákat szoktuk az igen tágértelmű „őstörténet" szóval jelölni. Történelmi korszakok kutatói munkájuk alapanyagát az írott forrásokban találják, így ők más tudományszakok - mint pl. a régészet, a nyelvtudomány, az öszszehasonlító néprajz - eredményeit csak mint „segédtudományokat" használják fel. Az itt említett három tudományszak mindegyikéből kiindulva alkothatunk őstörténeti rekonstrukciókat. Így pl. az emberi műveltség legkorábbi alakulásáról alkotott képek alapanyagát a régészet adja meg. De, ha olyan nép őstörténetét akarjuk megírni, amelynek történelme van: mint a magyarságnak, akkor az erről a népről szóló első leírásokban, a korai feljegyzésekben megőrzött hagyományban kaphatjuk meg azt az Ariadne-fonalat, amellyel a feltevések útvesztőjének neki indulhatunk.