Kortalan kortársaink [antikvár]

Előszó „Kislányom, gyere, ülj ide mellém, mesélek neked." Talán nem pontosan ezt mondta édesapám, de arra jól emlékszem, mi mindenről szeretett mesélni a lányainak. A kisújszállási és a karcagi gyerek- és legényéveiről, a szüleiről, akik libát tenyésztettek és árultak a piacon, meg arról is, hogyan került fel Budapestre, hogyan vitték el a hábo-rií alatt munkaszolgálatra Elmondta azt is, hogy engem miért kereszteltek Zsuzsannának. „Tudod, kislányom, azért lettél Zsuzsanna, mert amikor megszöktem a munkaszolgálatból, egy Zsuzsanna nevij hölgy bújtatott. Neki köszönhetem az életem, és így te is. Ha ő nem segít, nem születhettél volna meg " Aztán szívesen elevem'tette fel a gyerekkorom: „Ötvenhatban, egyévesen, már imádtad a kakaót, minden reggel, puskaropogások közepette mentem tejért, siettem vele haza. Egyszer, már otthon, letettem a kannát, tele tejjel, te meg kíváncsian közelről akartad látni, hogy mi van az edényben, de aztán mind kilocsokad a földre. Felkaptalak, összevissza csókoltalak, és csak nevettem. Nem tudtam rád haragudni " 4 Kortalan kortársaink