Bővebb ismertető
Mit mond a nyelv. Jó egynéhány esztendővel ezelőtt, egy decemberi éjszakán a berlini Frigyes-pályaudvar perronján fel-alájárva hangosan vitatkoztam egy magyar barátommal. Éjfél felé járt az idő, iszonyú hideg volt. A szemöldököt, a bajuszt dérrel vonta be a fagy. Egyszerre két ismeretlen férfiember lépett hozzánk.
- Bocsánat, maguk magyarok? - kérdezte az egyik, németül, arcán tétova, bocsánatkérő mosollyal. Jól megtermett, szőke fiatalember volt. Épp egy mondat közepén tartottam, nem sok kedvem volt válaszolni; németül különben is csapnivalóan tudtam.