Így éltek a lovagkorban [antikvár]

Lapélein megsárgult, szórt foltokkal, elszíneződésekkel.
Kulcsár Zsuzsanna történész-író volt. Műfaja a történelmi esszé, az a szinte szépírói érzékletességgel és stílussal művelt történettudomány, amely főként az angol és a francia kultúrhistória sajátja. A könyv lebilincselően izgalmas olvasmány. Akár egy egzotikus távoli világot, úgy rajzolja meg, varázsolja elő és láttatja velünk négyszáz távoli év életmódját: a XI-XIV. századét, annak természetesen európai színterein. A szerző mindent ismer, a kolostorok és szerzetesek mindennapjait, a várak és várurak világát, a hős lelkű lovasok, uralkodók, parasztok, polgárok életét, születés és keresztelő, halál és temetkezés, házasságkötés és szerelem - mindennek meghatározott szertartásrendje volt. Megismerkedünk ezekkel a szertartásokkal, de ugyanúgy hírt kapunk az életet keserítő sötét praktikákról is: babonákról és betegségekről, kegyetlenségekről és megkínzatásokról. Az írónő jártas ebben a világban, mintha bizony ismereteit nem oklevelekből és krónikákból, lovagi eposzokból és trubadúrkölteményekből merítette volna, mintha csak egy jelen idejű óriási festményt mutatna be nekünk. Amikor évtizedek után ismét kiadjuk ezt a könyvet, tudjuk, hogy hiányt pótolunk vele.